Minden városban van egy „mágikus hely”, egy hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről.
Kíváncsi vagy, hogy lehet küzdeni a szegénység ellen? Dolgozni kell.
Mihelyt vállalod, a kockázat már nem is olyan ijesztő.
Nagyon nehéz összeszidni egy embert, aki beismeri a hibáját.
Egyetlen paradicsom sem lehet olyan szép, mint az, amit magunk alakítottunk ki lelkünkben. És ami az egyiknek mennyország, a másiknak esetleg pokol.
Minden szerelem úgy lép az életünkbe, hogy megfoszt a szabadságunktól. Ha belemegyünk, nem tehetjük azt, amit akarunk, csak azt, amit a szerelem akar.
Jobb boldogtalannak lenni egyedül, mint a boldogtalanság valakivel.
Ez csak munka. A fű nő, a madarak énekelnek, a hullámok a homokot mossák, én pedig embereket verek.
A könny a fájdalom néma nyelve.
Az emberi élet ádáz ellenségei önnön fajukat, s benne önmagukat pusztítják.
Ha közömbös vagy valaki iránt, aki szeret téged, üres lesz a világ azon pontja, mely éppen a te szeretetednek tartotta fenn helyét.
Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik.
A hazugság nem olyan rossz, ha jót akarnak vele.
Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.
Minden olyan szépség, amit a szívünkbe akarunk zárni, a fájdalomból sarjad. Szomorúságból és hamuból születik.
Csak a boldogtalan szerelmek tartósak.
Annak, aki ma hal éhen, mit használ a jövő évi ebédben való reménykedés? A hit a lélek tápláléka, nem a testé.
Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság.
Minden faluban van egy fáklya – a tanító, és aki azt kioltja – a pap.
Az emlékek szeretik megviccelni az embert. Előfordul, hogy a valóságot mutatják, de az is, hogy olyanná válnak, amilyennek mi akarjuk látni őket, és megszépülnek.
Sok embernek bátorságra van szüksége, hogy a szülői ház nyomásának ellenálljon, és kövesse álmait.
A házasságot csak a házasságtörések teszik tűrhetővé.
Bármit börtönnek tudsz látni, ha elveszted az illúzióidat.
Ha több ötletem már nincs, hát meghalok.
Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.
A bontás mindig könnyebb, mint az építés.
Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.
Ha valamely kérdésben nem látunk világosan, jó, ha van valami közös tévedés, amelyet mindenki elfogad.
Jó is az, ha férfi van a közelben, már azért is, hogy legyen, akire ráförmed az ember.
Az asszony a szenvedély erejével bontja meg a társadalom rendjét.
Az emberek azonnal elviselhetőek lesznek, ha megbizonyosodunk róla, hogy elhagyhatjuk őket.
Egész életen át egyetlen nőt vagy férfit szeretni pontosan annyi, mint azt mondani, hogy egy gyertya az egész életen át égni fog.
Az álmodozás felvidít, mert tudjuk, hogy többre vagyunk képesek, mint amennyit megteszünk. Az álmodozás kockázatmentes. Csak az a veszélyes, ha valóra akarjuk váltani az álmainkat.
Ez a legkülönösebb az emberben… a fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani.
Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg.
Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.
Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni…
A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.
Ne az legyél, akinek mások látnak vagy látni akarnak – hanem az, akinek te látod magadat.
Csodálatos az, amit egy nő megbír! – Egy nő, aki anya; – egy anya, aki szeret.
Aki nem mutogatja magát – ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik – sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.
A szerelemhez vezető út nagyon nehéz. (…) Mert ez az út vagy az égbe röpít, vagy a pokolba taszít.
A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van.
Két rossz közül mindig a kisebbiket kell választani.
Az ember ne próbálkozzék a gondolkozással, ha a megfelelő készülék nem áll rendelkezésére.
Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle.
Az élet olykor, amikor már egyáltalán nem számítunk rá, különleges ajándékokkal lep meg bennünket.
A szabadságunk csak azt jelenti, hogy többé senki sem felelős a sorsunkért.
Te meglátsz valamit, és azt kérdezed: „miért?”, de én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom: „miért ne?”.
Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogy viselkednek.