Soha nem a pesszimisták fedezik fel a csillagok titkait, nem ők hajóznak el a feltérképezetlen világokba, és nem ők nyitnak új távlatokat az emberi szellem számára.
Lám-lám, milyen szépséges is tud lenni ez a világ, csak az a baj, hogy az ember ritkán néz fel.
Az élet olyan, mint a hajótörés. De soha ne felejtsünk el énekelni a mentőcsónakban.
Aki csak magára gondol, annak problémái vannak, aki azonban másokra, annak izgalmas feladatai.
Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.
A másik személy ellen irányuló harag valójában a saját felelősségem elhárítása az emocionális konfliktusok terén.
Mi a fenének tépelődöm itt, ebben a tökéletlen világban? Olyan vagyok, akár a vadon élő csimpánz, amit kényszerrel fogtak be és dugtak ketrecbe az állatkertben.
Éltem – és ebbe más is belehalt már.
Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt.
A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek.
Az érett kor olyan, mint a látóhatár, minél közelebb jutsz hozzá, annál inkább hátrál.
Keveset beszélj, fiam, vagy semmit. Ha valamit elhallgatsz, amit el kellene mondani, azt még mindig elmondhatod, de ha valamit elmondasz, amit el kellett volna hallgatnod, azon többé nem segíthetsz.
A legrégibb, legrövidebb szavak, – az „igen” és a „nem” – igénylik a legalaposabb gondolkodást.
„A harmadik emeletről lezuhanni éppolyan életveszélyes, mint a századikról.” Ha már le kell zuhannom, legalább jó magasról zuhanjak.
Nincs az a szenvedély, ami hiábavaló volna, és nincs az a szeretet, amit el kéne utasítani.
Nem arra teremtettünk, hogy örökké éljünk, vagy hogy örökké magányosak legyünk. A változás nélküli élet nem élet.
Az élet érzése olyan hatalmas volt benne, hogy a halált is csak valami szörnyű életnek képzelte.
Az ember nem tanul igazán sokat abból, ha önmagát hallja beszélni.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Élni csak azért tudsz, amiért elvállalod a halált.
A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.
Tudós vagyok. Élvezetet találok a felfedezésben. Nem az ad élvezetet, hogy az ember valami újat teremt, hanem az, hogy rábukkan valami olyasmi gyönyörűségre, amely mindig is ott volt.
Ha az idegek táncba fognak, legjobb orvosság ez ellen a munka.
A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
Várj, ha várni kell. De habozni ne habozz soha.
Vannak emberek, akiktől elvárjuk, hogy a lehető legrosszabb véleményük legyen rólunk. Mert torz tükörben jó, ha csúnyáknak látszunk.
A változás azt jelenti, hogy újra választhatunk. Valami újjá válhatunk.
Utálok ott lenni, ahol ő nincs, amikor ő nincs. Mégis mindig elmegyek, és ő nem képes utánam jönni.
Amit nem tudok megépíteni, azt nem tudom megérteni sem.
Amit könnyű végbevinni, azt rendszerint nem is érdemes.
Különbség van aközött, ha van valamink és lemondunk róla, és aközött, ha nincs semmink és elítéljük azokat, akiknek van.
Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.
Az olyasfajta emberek, akik nem értenek igazán a szakmájukhoz, rögtön megsértődnek, ha tanácsot vagy bírálatot kapnak valakitől.
Az élet egyetlen értelme a szerelem. Akinek nem sikerül találnia senkit, az nem mondhatja el magáról, hogy megvalósította az álmait.
Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.
Megérteni annyi, mint megbocsátani.
Jobban szeretem, ha mindenki utál, mint ha színeskednem kell bárki szeretetéért.
Ha azt tudom mondani valakinek, hogy „szeretlek”, tudnom kell azt is mondani: „Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is”.
Az öngyilkosság természeténél fogva önző, az ember előbb magára gondol, és csak azután a többiekre.
A boltív két egymásnak támaszkodó gyengeség, melyből végtelen erő keletkezik.
Vágyaink a bennünk szunnyadó képességek előhírnökei.
Ne elégedj meg azzal, ami vagy, hanem törekedj azzá válni, ami lehetnél.
Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!
A szerelmet csak akkor találjuk meg, amikor szeretünk.
Csak azért nem mondom, hogy te vagy életem szerelme, mert azt remélem, hogy sokkal hosszabb ideig foglak szeretni. Mondjuk inkább úgy, hogy te vagy a létezésem szerelme.
Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség. (…) Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, hogy megmutassa magát.
Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek.
Aki teljesen érti az életet, az nem fél a haláltól; a félelem a beteljesületlen életből fakad.
Az eltökéltség nem azt jelenti, hogy valami után vágyódunk – ez egy mélyen magadban meghozott döntés, hogy bármi áron megteszel valamit.
Nem kell megsértődni azon, hogy mások eltitkolják előttünk az igazságot, hiszen magunk is oly gyakran titkoljuk el önmagunk előtt.