Az ember csak azt a művet tiszteli, amit maga alkotott.
Két másodpercnyi haldoklás rövidnek tűnik, de az időt nem így mérjük.
Nincs a világon olyan szeretet, amely teljességgel érdek nélkül való. Akármilyen keveset, de várunk valamit viszonzásul azért, amit adunk.
Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.
Ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk.
Most olyan a világ, hogy az ember azt hiheti: az egyszerű, szép és tiszta dolgok kivesztek belőle egészen.
A sötétben bármit el tudunk képzelni, de általában csak a fantomjainkat képzeljük el.
Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.
Az eltelt idő nem változtatott azon, milyen ellenállhatatlanok számomra arcának tökéletes vonásai, és biztos voltam benne, hogy soha nem fogok hozzászokni.
Ha a nővéred nem mondja meg az igazat, senkire sem számíthatsz.
Én irányítom a saját érzéseimet, kézben kell tartanom, amit érzek, és felelősséget kell vállalnom azért is, hogy mit engedek be az életembe.
Légy erős! És higgyél magadban! És tartsd a nehezet könnyűnek. És a küzdelmet gyönyörűnek. Az élet: kalandtúra.
Lehet, hogy az ember nem kapja meg, amire vágyik, de ez sem foszthatja meg a várakozás boldogságától.
Reményteljesnek tartom azokat a gyerekeket, akikben van elegendő spiritusz a komiszkodásra; annál lehangolóbbak azok, akik puszta tehetetlenségből mintagyerekek.
Az ember akkor ismeri meg magát, ha mindenét elveszíti.
Minél bölcsebb és jobb egy ember, annál több jót vesz észre az emberekben.
Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé.
Az a férfi, aki nem tud áldozatot hozni, veszít, még mielőtt bármibe is belevágna.
Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.
Aki könnyen ígér, az iránt megrendül a bizalom.
A bátorságot nem lehet megtanulni!
A helyzet az, hogy akikkel én barátkoznék, nem barátkoznak velem, akik pedig hajlandóak lennének barátkozni velem, azokhoz én nem ereszkedem le.
Határozz, és kimondtad sorsodat.
Az ajtók azért voltak zárva, mert soha nem értettem meg, hogy én vagyok az egyetlen személy, aki kinyithatja őket.
Az emberi természet sajátossága, hogy okosan gondolkodunk, és bután cselekszünk.
A vágy a rabságban élők legnagyobb ellensége.
Amíg nem érzed, hogy van vesztenivalód, addig nem látod az élet szépségeit.
Meglepő, milyen könnyen elfordulnak az embertől a barátai, ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa a félelem vagy az önérdek.
Nincsen harang, aminek a nyelve csak az egyik oldalra leng ki. Kis öröm, kis bánat, nagy öröm, nagy szomorúság mindig együtt jár.
NEKED ateista vagyok; Istennek viszont a Kitartó Ellenzék.
Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.
Az a legerősebb szerelem, amelyik meg meri mutatni a gyengeségeit is.
Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.
A házastársi viták sokszor abban gyökereznek, hogy nincs hajlandóság a bocsánatkérésre.
Az életben semmi félelmetes nincsen. Csak meg kell próbálnunk megérteni. Ha többet értenénk belőle, máris nem lenne annyi félnivalónk.
Keveset adtok, ha csak a tulajdonotokból adtok. Csak ha önmagatokból adtok, akkor adtok igazán
Vannak emberek, akikkel élni nem könnyű, de akikről lemondani lehetetlenség.
Becsüld meg az időt, amit itt töltesz a Földön, tudd, hogy Isten mindig megbocsátott neked, és bocsáss meg te is.
Különös, de gyakran megesik, hogy életünk fontos személyiségei első látásra egyáltalán nem tetszenek nekünk.
Az elkerülhetetlen sors a kudarc beépített mentsége.
Csak olyat beszélj, ami mások vagy a magad hasznára lehet; kerüld el az üres fecsegést.
Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.
A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.
Valamit felfogni nem más, mint a szándékunknak megfelelő mértékben megismerni.
A bölcs ember tudja, hol húzódik képességei határa.
A csókok közt csak az elsőnek és az utolsónak van értéke. A többi hézagpótló.
Talán nincs is igazság… Talán csak arra találták ki, hogy a szerencsétlennek vigasza legyen.
A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.
A gondolatot és tetteket mérföldek választják el.
Az életben az a legnehezebb, hogy egy életen át komolyan vegyük ugyanazt a dolgot: szeretet kell hozzá, türelem és alázat.